A Houdini musical bemutatója kapcsán Király Bélával, a darab koreográfusával beszélgettünk:

MG : Legutóbbi találkozásunk óta – Casanova Musical – milyen előadásokban, darabokban dolgoztál és milyen területen ?

K.B: A Casanova musical utáni időszakban több táncelőadást is koreografáltam, illetve a Győri Nemzeti Színházba is visszahívtak. A Primadonnák című előadást koreografáltam amit, azóta is játszanak, már több különdíjat is elnyert a produkció (rendező: Simon Kornél).  Felújítottam a Made in Retro és az Egyiptom hercege című előadásunkat, amelyeket hatalmas siker fogadott! Mindezek mellett több táncszövetség versenyére hívtak bíráskodni, ami nekem mindig nagyon nagy megtiszteltetés, emellett két helyen előadást is tartottam a koreográfiáról és a megfelelő zenei használatról. Tavaly decemberben Izlandra hívtak egy nemzetközi workshopra, ami szintén csak egy nagy dolog és örömmel vállaltam! Tánciskolámba egyre többen járnak a, ahol már három különböző csoportban foglalkozom a gyerekekkel, táncosokkal, hogy a tudásom legjavát átadjam nekik

Decemberben lesz az új táncelőadásunk bemutatója, amire már másfél éve készülök! Ez nem más, mint az Anasztázia hercegnő.

MG: Akkori vágyaidat, céljaidat sikerült megvalósítani?

KB: Ez a szakma nem feltétlen arról szól, amit sokan látnak benne! Én nem tudom munkának tekinteni, mert ez az életem és nagyon szeretem. Nagy harcos vagyok, mert amit idáig elértem azt magamnak köszönhetem és annak, hogy kitartó vagyok. Én mindig azt mondom, hogy engem azért hívjanak, mert meg vannak elégedve velem, és ne azért mert más úton kerülök oda a produkciókba. Nap, mint nap tapasztalom, hogy mennyire fontos a kapcsolatrendszer és sok helyzetben ez dönt nem pedig az, hogy valaki jó és megérdemelné, hogy ő is lehetőséget kapjon. Nehéz ezzel szembesülni, de nem tudok érdekből lépni a céljaim elérése érdekében! Ezáltal lényegesen kevesebb felkérést kapok. Vágyaim, céljaim mindig lesznek és álmok is, mert álmodni, merni kell és hinni az álmokban. Nekem a sors egy nehezebb utat szánt, de soha egy lépést se lépek vissza és nem ismerem a lehetetlent. Minden munkám szívvel és lélekkel végzem, mert szeretem ezt csinálni, és hiszek benne, hogy ez elég ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni.

MG:  Jelenleg a Houdini szuper produkcióban koreográfiusként dolgozol. Mesélnél erről a munkádról?

KB:Nyáron kerestek meg, hogy szeretnék, ha én koreografálnám a Houdini varázslatos musicalt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzám került ez a produkció, mert minden nehézsége mellett nagyon szeretem. Megtiszteltetés ilyen kiváló művészekkel dolgozni, akik mondhatni, hogy a szakmai ikonikus alakjai. A produkció maga a kihívás, ugyanis itt nem csak jó koreográfiákat kell prezentálnom. Ez egy rettentő komplex produkció, amiben a daloknak, a varázslatoknak és a táncoknak egy szoros kapocsban kell működniük. Nem véletlen reklámozzák úgy, hogy a varázslatos musical. Több olyan dal is van, ahol az ének mellett bizonyos trükköket is be kellett terveznem a koreográfiába úgy, hogy az egész kompatibilis legyen egymással. Ezekben a számokban nagyon figyelni kellett az arányokra, hogy az egyik még csak véletlen se nyomja el a másikat, mert ezeknek együtt kell nagyot „ütni”. Rettentő izgalmas számok születtek. Igyekeztem, hogy mindegyik szám más legyen, mástól legyen jó és érdekes. A színpad mérete elég nagy, így aztán arra is nagy hangsúlyt kellett fektetni, hogy a térhasználat és a koreográfiák szintezettsége is megfelelő legyen, hogy még látványosabb, még impozánsabb élményt kapjanak a nézők.

MG: Miben volt más ez a feladat, felkérés, mint a korábbiak?

KB: Ettől volt ez más, de ami egy kicsit még nehezítette a munkámat, hogy időközben volt egy rendező váltás, így nekem az akkori három hetes munkámat dobnom kellett és mindent elölről kellett kezdeni. Molnár Lászlóval már több ízben dolgoztam együtt és nagyon jól megértjük egymást, mint ezúttal is. Szeretem a kihívásokat így ezt ennek a darab kapcsán többször is megkaptam, de ennek biztos így kellett lennie. Fantasztikus dolog, ha egy-egy előadás közben feledtetni tudom a nézőkkel az élet nehézségeit, és ha azt látom rajtuk, hogy kikapcsolódtak, vidámak lettek, akkor már mindez megérte.) Meg kell, hogy említsem, hogy egy fantasztikus ensemblevel dolgozhatok. Nagyon megszerettem őket, mert velem együtt ők is sokat dolgoznak a sikerért. Hiába álmod meg egy koreográfus csodás dolgokat, ha nincs egy remek csapat, akik ezt nem tudják prezentálni a közönségnek.

MG: Ősbemutatóról beszélünk, ilyenkor ez plusz nehézség vagy még nagyobb a „szabadság” nincsenek befolyásoló tényezők az elképzelések megvalósításában?

KB: 2007. körül már volt egy Houdini előadás, de az más formában kerül bemutatásra. Ezért, mondhatni, hogy ősbemutató és egy csodás történet ősbemutatója. Én kifejezetten szeretem az előadás zenéit (Varga Bálint zeneszerző munkája), mert mind más és mind jó, és ami a legfontosabb nem tucat zene. Koreográfia tekintetben nekem sokat adott a zene, mert vallom, hogy a zene megmondja, mit csinálj, csak érezni kell. Én nagyon bízom benne, hogy a nézők szeretni fogják az előadás minden pillanatát. Szerintem egy megtekintés kevés lesz ahhoz, hogy mindent lássanak, ugyanis tényleg rengeteg dolog fog történni a színpadon.

MG:  Egy teljesen új, első produkciós  csapatban vagytok. Milyen volt az összehangolódás, egymásra találás a rendezővel, látvány felelőssel?

KB: Molnár Lászlót, rendezőnket már említettem az előbbiekben, de ezeken túl van valami, ami nála kivételes. Mégpedig az hogy Laci nem csak egy rendező. Laci diplomás táncművész, kiváló színész és énekes, számos nagy sikerű musical kapcsolódik a nevéhez rendezőként is! Így aztán nincs olyan pont ahol akadály lenne előtte, mert mindenben otthon van. Nagyon szeretek vele alkotni, ő egy fantasztikus ember.

MG: További terveid, felkérések az évben? Jön az év végi hajtás vagy már a 2017-es feladatokra pihensz rá, készülsz?

KB:  Tervek? Hm.., hát bizakodó vagyok e téren is. Jelenleg nincs új felkérésem, de bízom benne, hogy hamarosan megcsörren a telefon. Addig is tanítok a Style and Passion Dance -ben és eleget teszek a versenybíráskodási felkéréseknek! Várom az Anasztázia előadásunk kedvező fogadtatását és készen állok egy új musical vagy tv show koreográfiáinak megtervezésére! :Köszönöm a sorsnak ezeket a csodás dolgokat, amiket 2016-ban megkaphattam!

(Fotók: Toldy Miklós)

Műfajok megítélése

egy sikeres Bál a Savoyban revü operett bemutató kapcsán, melyben Udvarhelyi Boglárka és Egyházi Géza vendégszerepel Egerben a Gárdonyi Géza Színházban.

Változnak a trendek, változnak a divatok, a mai fiatalok a musicalek világában nőnek fel. Bár Hungarikum lett az operett, mégis úgy tűnik, nagyon nehéz lesz ezt a műfajt olyan szintre emelni, amilyen a fénykorában volt. Efelé tett most egy apró lépést az egri Gárdonyi Géza Színház, mikor műsorra tűzte Halasi Imre rendezésében Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című művét.

Beszélgető partnereim - Egyházi Géza és Udvarhelyi Boglárka - közel nyolc év után állnak ismét együtt ugyanabban a darabban - De Faublas márki és a felesége Madeleine megformálóiként – színpadra.

2006-ban volt mindez, én akkor még csak kacsintgattam a színészi pálya felé. A Békéscsabai Jókai Színházban játszottuk egy évadot, előtte a produkció német nyelvterületen is turnézott már, én ez után kapcsolódtam be a darabba, és a társulat munkájába. – emlékszik vissza a korábbi közös munkára Egyházi Géza.

Itt Egerben október 17-én volt a bemutató. Ön játszott már ezt megelőzően itt a Gárdonyi Géza Színházban?

Nekem ez az első szerepem itt. A direktor úr láthatott itt a Csonka Zsuzsanna nevével fémjelzett társulat nyári szabadtéri előadásán a Líceum-ban, De Faublas márki szerepében.  Ennek alapján hívtak meg most ide. Ezzel a szereppel egyébként én negyedszer találkozom, többek közt a kalocsai színházzal is bemutattuk már.

Musicalekben és operettekben lép fel. Milyen különbséget lát a kettő között?

Úgy gondolom az operett és a musical között nagyobb a különbség, mint az operett és az opera között. Néhány operett – főleg a Lehár operettek közül – már elég közel van énektechnikában, nehézségi fokban az operák által támasztott igényekhez.

A musical egy kicsit más, ez egy nyugatról jött zenei stílus, aminek most nagy divatja és létjogosultsága van hazánkban is, szinte felváltja az egykori operettek, operák népszerűségét. Bár egyre több a sikeres kezdeményezés, még mindig csak tanuljuk ezt a műfajt.

Az Ön pályája érdekesen, nem szokványos módon kezdődött, felnőttként kezdett el foglalkozni az énekléssel és színjátszással. Mikor kötelezte el magát végleg a színpaddal?

Az első szereplésem Varga Bálint Houdini című musicalében volt. Nem sokkal később - A magyar menyegző című operettben, - pedig már egy komoly szerepben kaptam bizalmat képzett művész kollegákkal együtt. Ezután következett a Budapesti Operettszínház, ahol a Rómeó és Júliában Paris grófként, később pedig, már a Vámpírok bálja egyik főszerepében – Krolock grófként - bizonyíthattam. Ez utóbbi hozta meg a valódi áttörést, úgy gondolom a zenész szakma ekkor tanulta meg a nevemet. A siker visszaigazolást adott számomra, hogy jól választottam, és ma már főállásban énekes vagyok.

A Vámpírok bálja ezek szerint mérföldkőnek bizonyult az Ön számára. Melyik szerep volt még meghatározó élmény pályafutása során?

Igen, bár ebben nagy szerepe volt a szerencsének is, hisz egy olyan karakterbe sétáltam bele, - ilyen korú, ilyen magasságú, ilyen kiállású, s ami a legfontosabb talán, ilyen hangú énekes – akit éppen kerestek.

Szerepálmaimból több beteljesült, egyet viszont kiemelnék, hiszen mindenki szeretné eljátszani a Nyomorultakból Jean Valjean szerepét, és ez nekem megadatott a Kecskeméti Katona József Színházban, Korcsmáros György rendezésében. Különösen nagy vágyaim nincsenek, egy viszonylagos biztonságot szeretnék magaménak tudni.

A mostani bemutatóval kapcsolatban még megjegyezném, hogy az előadást Halasi Imre rendezte, vele most dolgoztam először. Nagyon jó érzés volt egy olyan régi vágású talpig úriemberrel próbálni, aki soha fel nem emelte a hangját. Pályafutásom alatt szinte ilyen rendezővel még nem is találkoztam, s ez a próbák hangulatát nagyon előnyösen befolyásolta. Egyébként ő szintén vendégként rendez itt.

Színházi munkáim mellett az Angyalok Zenéje c komolyzenei koncertsorozattal járom az országot Tóth Adrienn énekművésszel. Vidéki nagyvárosokban – Szolnok, Nagykőrös, Székesfehérvár – már több alkalommal, nagy sikerrel koncerteztünk. Ezek jótékonysági fellépések, a helyi szervezők által fontosnak és általunk is szívügyként kezelt területeket támogatva.

A jövő évet pedig februárban, Valentin napra időzítve, első budapesti élő zenekaros koncertemmel nyitom. Janza Kata és Szomor György barátaim lesznek itt vendégeim. A helyszín a musical szerelmesei számára jól ismert „Pataky,” ami ma Körősi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ néven működik.