Műfajok megítélése - Udvarhelyi Boglárka és Egyházi Géza interjú
Műfajok megítélése
egy sikeres Bál a Savoyban revü operett bemutató kapcsán, melyben Udvarhelyi Boglárka és Egyházi Géza vendégszerepel Egerben a Gárdonyi Géza Színházban.
Változnak a trendek, változnak a divatok, a mai fiatalok a musicalek világában nőnek fel. Bár Hungarikum lett az operett, mégis úgy tűnik, nagyon nehéz lesz ezt a műfajt olyan szintre emelni, amilyen a fénykorában volt. Efelé tett most egy apró lépést az egri Gárdonyi Géza Színház, mikor műsorra tűzte Halasi Imre rendezésében Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című művét.
Beszélgető partnereim - Egyházi Géza és Udvarhelyi Boglárka - közel nyolc év után állnak ismét együtt ugyanabban a darabban - De Faublas márki és a felesége Madeleine megformálóiként – színpadra.
2006-ban volt mindez, én akkor még csak kacsintgattam a színészi pálya felé. A Békéscsabai Jókai Színházban játszottuk egy évadot, előtte a produkció német nyelvterületen is turnézott már, én ez után kapcsolódtam be a darabba, és a társulat munkájába. – emlékszik vissza a korábbi közös munkára Egyházi Géza.
Itt Egerben október 17-én volt a bemutató. Ön játszott már ezt megelőzően itt a Gárdonyi Géza Színházban?
Nekem ez az első szerepem itt. A direktor úr láthatott itt a Csonka Zsuzsanna nevével fémjelzett társulat nyári szabadtéri előadásán a Líceum-ban, De Faublas márki szerepében. Ennek alapján hívtak meg most ide. Ezzel a szereppel egyébként én negyedszer találkozom, többek közt a kalocsai színházzal is bemutattuk már.
Musicalekben és operettekben lép fel. Milyen különbséget lát a kettő között?
Úgy gondolom az operett és a musical között nagyobb a különbség, mint az operett és az opera között. Néhány operett – főleg a Lehár operettek közül – már elég közel van énektechnikában, nehézségi fokban az operák által támasztott igényekhez.
A musical egy kicsit más, ez egy nyugatról jött zenei stílus, aminek most nagy divatja és létjogosultsága van hazánkban is, szinte felváltja az egykori operettek, operák népszerűségét. Bár egyre több a sikeres kezdeményezés, még mindig csak tanuljuk ezt a műfajt.
Az Ön pályája érdekesen, nem szokványos módon kezdődött, felnőttként kezdett el foglalkozni az énekléssel és színjátszással. Mikor kötelezte el magát végleg a színpaddal?
Az első szereplésem Varga Bálint Houdini című musicalében volt. Nem sokkal később - A magyar menyegző című operettben, - pedig már egy komoly szerepben kaptam bizalmat képzett művész kollegákkal együtt. Ezután következett a Budapesti Operettszínház, ahol a Rómeó és Júliában Paris grófként, később pedig, már a Vámpírok bálja egyik főszerepében – Krolock grófként - bizonyíthattam. Ez utóbbi hozta meg a valódi áttörést, úgy gondolom a zenész szakma ekkor tanulta meg a nevemet. A siker visszaigazolást adott számomra, hogy jól választottam, és ma már főállásban énekes vagyok.
A Vámpírok bálja ezek szerint mérföldkőnek bizonyult az Ön számára. Melyik szerep volt még meghatározó élmény pályafutása során?
Igen, bár ebben nagy szerepe volt a szerencsének is, hisz egy olyan karakterbe sétáltam bele, - ilyen korú, ilyen magasságú, ilyen kiállású, s ami a legfontosabb talán, ilyen hangú énekes – akit éppen kerestek.
Szerepálmaimból több beteljesült, egyet viszont kiemelnék, hiszen mindenki szeretné eljátszani a Nyomorultakból Jean Valjean szerepét, és ez nekem megadatott a Kecskeméti Katona József Színházban, Korcsmáros György rendezésében. Különösen nagy vágyaim nincsenek, egy viszonylagos biztonságot szeretnék magaménak tudni.
A mostani bemutatóval kapcsolatban még megjegyezném, hogy az előadást Halasi Imre rendezte, vele most dolgoztam először. Nagyon jó érzés volt egy olyan régi vágású talpig úriemberrel próbálni, aki soha fel nem emelte a hangját. Pályafutásom alatt szinte ilyen rendezővel még nem is találkoztam, s ez a próbák hangulatát nagyon előnyösen befolyásolta. Egyébként ő szintén vendégként rendez itt.
Színházi munkáim mellett az Angyalok Zenéje c komolyzenei koncertsorozattal járom az országot Tóth Adrienn énekművésszel. Vidéki nagyvárosokban – Szolnok, Nagykőrös, Székesfehérvár – már több alkalommal, nagy sikerrel koncerteztünk. Ezek jótékonysági fellépések, a helyi szervezők által fontosnak és általunk is szívügyként kezelt területeket támogatva.
A jövő évet pedig februárban, Valentin napra időzítve, első budapesti élő zenekaros koncertemmel nyitom. Janza Kata és Szomor György barátaim lesznek itt vendégeim. A helyszín a musical szerelmesei számára jól ismert „Pataky,” ami ma Körősi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ néven működik.
A darab másik főszereplője Udvarhelyi Boglárka, aki a feleséget Madeleine-t alakítja. Önnek mi a kapcsolata Egerrel?
A városhoz erős a kötödésem, hiszen 13 éve tanítok a Főiskolán, az ének-zene tanszéken. Énekesként áriaesteken, hangverseny esteken eddig is felléptem, - illetve a Líceumban a nyári játékokon a Marica grófnőben voltam a főszereplő – de az egri Gárdonyi Géza színházban most kértek fel először. Egy másik darabot is próbálok - Strauss Bécsi vér című operettjét, - ennek a közeljövőben lesz a bemutatója Ausztriában.
Hajdúszoboszlón születtem, ott bekerültem az ének-zene tagozatos általános iskolába. Bár jó hangi adottságom volt, nem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni, hiszen abban az időben klarinétoztam. Gimnázium után felvételiztem a debreceni Konzervatóriumba, innen pedig már szinte egyenes út vezetett a Zeneakadémiáig, ahol operatagozaton végeztem.
Budapesten élek, de jelen pillanatban, a fővárosban nem játszom. Operaénekesként elég sok operát énekeltem pályám kezdetén, míg végül egy kalandos történettel, - egy véletlen folytán, - az operett világába kerültem. Ettől kezdve a két műfaj egyszerre volt jelen az életemben. Nem régen született meg második gyermekem - kislányom, - így egy ideig ez erősen befolyásolta a színpadi szerepléseimet. Célom minél tovább színpadon maradni, ezért igyekszem magam és a hangomat is jó formában tartani.
Pályafutásom egyik fontos eredménye az utóbbi időkben nem a színpadon született meg, ez a DLA doktori fokozat megszerzése volt a Budapesti Zeneakadémián. Mivel tanítok a főiskolán, ehhez már nem volt elég az egyetemi végzettség, elvárt a doktori cím is. Ez egy három éves projekt volt, amit sikerrel végigvittem, ledoktoráltam.
Összehasonlítható az opera és az operett műfaja?
Valóban elmondhatom, hogy kipróbáltam mindkettőt – 14 opera és 15 operett főszerepét énekeltem el idáig, - így ismerem mindnek a nehézségeit. Az operajátszás – az énekesi pálya csúcsa - bármennyire is fejlődik a világ, valamivel statikusabb, mint az operett.
Az operettben viszont nagyon sokat kell beszélni, s utána pozícióban kell tudni tovább énekelni, ez sokszor nagyon nehéz. Több színészi lehetőség is van benne – amit meg is kíván a műfaj – de ez egyúttal feladatot is ró a fellépőre. Ugyanakkor egy nagyoperettet – egy Mosoly országát – elénekelni nagyon komoly feladat az énekes fellépő számára. Egy-egy ilyen darab még az operaénekeseknek is kihívást jelent. Én személy szerint jobban is szeretem ezeket, mint az úgymond könnyedebb operetteket, hisz elvégre is operaszakon végeztem. Ebben a most bemutatott Bál a Savoyban is van legalább három olyan rész, ami bizony nem könnyű elvárásokat állít a primadonnával szemben, de én nagyon élvezem!
Tölgyesi Tibor
Legnépszerűbb cikkek |