Király Béla

Interjú Király Bélával a Casanova musical

koreográfusával

 

Bélával a Magyar Színházban bemutatott Sweet Charity előadás óta ismerjük egymást. Lenyűgözött az ott nyújtott alakítása, azóta is számos musical kapcsán találkoztunk és megannyi sikerének tanúja lehettem. Az interjút már fél éve egyeztetjük, de az idő szűke miatt csak most kerülhetett rá sor. Végül egy kompromisszumos megoldást választottunk, hisz még most nyáron is premierre készül. Így maradtunk ez alkalommal az online interjú formánál.

 

Mesélj kérlek a kezdetekről. Már gyerekkorodban a tánc felé orientálódtál?

Általános iskolás koromban a testnevelő tanárom javaslatára kezdtem el mozogni.  Akkoriban jött be Magyarországra a sportaerobic, és azt mondta van érzékem hozzá. Akkor még egy mérlegállást se tudtam megcsinálni, de ő –felfedező tanárom Rácz Gabriella volt, és örök hálával tartozom neki! -  jól látta a dolgokat, ugyanis 17 évesen megnyertem a felnőtt Magyar Bajnokságot és elindult a nemzetközi pályafutásom is. többszörös Magyar Bajnok vagyok, Világkupa győztes és világbajnoki 3. helyezett.

 

Mi ösztönzött arra, hogy táncos legyél?

A tánc kiegészítő mozgás volt a sport mellett. Volt egy sérülésem, ahol egy ugrásban elszakadt a keresztszalagom, amit kétszer műtöttek. Gondoltam addig táncolok, amíg visszahozom a formám. Aztán kaptam egy hívást a Veszprémi Petőfi Színházból, hogy kell egy fiú, aki nagyokat tud ugrani. Elvállaltam és itt megfertőzött a színház és tudtam, hogy ez az én utam.  Sikeres volt az átállás, ugyanis kétszer egymás után megnyertem a showtánc világbajnokságot.

Milyen lemondással járt a tánc, volt törés a karrieredben?

Ilyen nem volt, mert imádtam és imádom csinálni. Ami talán nehéz volt az az, hogy a sportból berögződött mozgásomat át kellett formálni, finomítani. Már táncoltam, amikor ismét jött egy sérülés: achilles szakadás. De engem semmi sem állíthatott meg, ugyanis 3 hónappal a műtét után már ismét táncoltam.

 

 

Színházi karrier kezdete hogy alakult? Kik segítettek, támogattak, mire elérted célod?

Színházi pályafutásom Veszprémben indult, majd Székesfehérvár következett és meg sem álltam Budapestig! Mondhatni hamar bekerültem a köztudatba, de nem volt mellettem senki, mindent egyedül értem el. Szülők és nagyszülők is hamar elmentek, és magamra voltam utalva. Menj,  ha menni akarsz, mert senki se fog támogatni, segíteni... Ez így is volt. Mentem és próbálkoztam újra és újra.

Mi az, amit leg jobban szeretsz a táncos létben?

Táncolni boldogság, táncolni élvezet, amíg táncolok boldog vagyok. Nem beszélve arról, hogy a táncban a testünk mesél helyettünk. Ez egy fantasztikus dolog! Boldog vagyok, ha estéről-estére örömet okozhatok a nézőknek, tanítványoknak. Ha ők boldogok, akkor én is. De hiszem és vallom, hogy egy táncos akkor jó, ha varázsolni tud.  A mozdulatokat meg kell tölteni érzelmekkel és akkor megtörténik a varázslat és megérintjük a néző szívét. Érzés nélkül csak egy test vagyunk, már pedig a nézőknek velünk együtt kell sírni és nevetni, de csak akkor, ha tudunk varázsolni! Amikor a színpadon vagyunk, az életünkért kell táncolnunk!  "Az életetekért táncoljatok" Kishonti Ildikó (Megatánc). Ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni.

Melyik előadás volt a legmeghatározóbb élményed, mind táncosként mind koreográfusként?

Táncosként nagy álom volt számomra a Vámpírok bálja musical. Kétszer kidobtak a castingról, de aztán ismét odaálltam és sikerült. Kimondhatatlan élmény a darabban táncolni és rettentő hálás vagyok Simon Editnek, hogy a csapat részese lehetek. Koreográfusként nagyon büszke vagyok arra, hogy több külföldi felkérést is kaptam. Iceland, Szlovákia, Olaszország, valamint két koreográfiám bekerült a világ tíz legjobb koreográfiája közé, amire nagyon büszke vagyok. Egyébként rengeteg féle koreográfiát szeretek, de fontos számomra, hogy ne üres tánc legyen, hanem legyen mondanivalója is.

Melyik műfaj a kedvenced akár nézőként, akár a színpadon állva?

Természetesen a musical. De mindent megnézek és nyitott vagyok bármire. Úgy gondolom, csak akkor lehetünk jobbak és jobbak, ha nyitott szemmel járunk, és beengedjük az új impulzusokat.

A közeljövőben, miben láthatunk, milyen produkciókkal dolgozol? Szegedi szabadtéri élményekről mesélnél nekünk?

Augusztus 2-án mutatjuk be a Casanova Night Musicalt, aminek a koreográfusa vagyok. Anno már majdnem bemutatták ezt a darabot, de aztán nem valósult meg. Hamza Zoltán producer megvette a jogot, majd megkerestek, hogy lennék e a koreográfus. Természetesen azonnal igent mondtam, ugyanis ez egy hatalmas megtiszteltetés.  Anno a tánckar tagja lettem volna, de most én felelek a színpadi mozgásért.  Izgatottan vártam a próbákat és rengeteget gondolkodtam a mozgásokon, mozdulatokon, ugyanis ez egy speciális show. Korcsmáros György rendezővel már az elején letisztáztuk, hogy dominálnia kell az erotikának. Nyolc nagy szám van a darabban és mind más-más formanyelvet kíván, azonban egy mindenhol ugyanaz, mégpedig a szexus. Nem volt egyszerű megtalálni azt az arany középutat, ami fedi a darab mondanivalóját, de még ízléses köpenyben marad.  Az egyik kedvenc számom Dér Heni dala, ahol domináns nő jelenik meg egy korbáccsal a kezében. Egy szadomazó jelenetről beszélünk, ami extravagáns es szerintem elég ütősre sikerült. Továbbá nagyon figyeltem rá, hogy minden énekesnek olyan mozgást állítsak be, amivel tud azonosulni és nem dobja le a teste az általam kreált mozgássort. Nagy izgalommal várom a bemutatót.

További célok? Tanítás, koreográfusi tevékenység, ami felé haladni szeretnél?

Ez az életem! Mindent szeretnék, ami tánc és ami színház. Kimondhatatlanul hálás vagyok minden ajándékért, amit az élettől kaptam. Kis falusi fiú voltam, és nem is tudom, hol lennék, ha akkor Gabi néni nem fogja meg a kezem. Szeretnék egy tánciskolát és egy társulatot. Továbbá vannak még nagy álmaim, amikért most is küzdök és hiszek, de erről előre nem szeretnék beszélni.  Minél több boldog és mosolygós embert szeretnék látni.

Példaképeid itthon és külföldön

Nagyon sok példaképem van, szakmailag és emberileg is. Nem tudnék és nem is szeretnék senkit kiemelni. Rengeteg kiváló táncos és koreográfusunk van. Vegyük észre és tiszteljük őket, tanuljunk egymástól és egymást építve, nem pedig a másik ellen érjünk el sikereket a saját területünkön.