Király Béla
| 
| 
Interjú Király Bélával a Casanova musical
koreográfusával
Bélával a Magyar Színházban bemutatott Sweet Charity előadás óta ismerjük egymást. Lenyűgözött az ott nyújtott alakítása, azóta is számos musical kapcsán találkoztunk és megannyi sikerének tanúja lehettem. Az interjút már fél éve egyeztetjük, de az idő szűke miatt csak most kerülhetett rá sor. Végül egy kompromisszumos megoldást választottunk, hisz még most nyáron is premierre készül. Így maradtunk ez alkalommal az online interjú formánál.
Mesélj kérlek a kezdetekről. Már gyerekkorodban a tánc felé orientálódtál?
Általános iskolás koromban a testnevelő tanárom javaslatára kezdtem el mozogni. Akkoriban jött be Magyarországra a sportaerobic, és azt mondta van érzékem hozzá. Akkor még egy mérlegállást se tudtam megcsinálni, de ő –felfedező tanárom Rácz Gabriella volt, és örök hálával tartozom neki! - jól látta a dolgokat, ugyanis 17 évesen megnyertem a felnőtt Magyar Bajnokságot és elindult a nemzetközi pályafutásom is. többszörös Magyar Bajnok vagyok, Világkupa győztes és világbajnoki 3. helyezett.
Mi ösztönzött arra, hogy táncos legyél?
A tánc kiegészítő mozgás volt a sport mellett. Volt egy sérülésem, ahol egy ugrásban elszakadt a keresztszalagom, amit kétszer műtöttek. Gondoltam addig táncolok, amíg visszahozom a formám. Aztán kaptam egy hívást a Veszprémi Petőfi Színházból, hogy kell egy fiú, aki nagyokat tud ugrani. Elvállaltam és itt megfertőzött a színház és tudtam, hogy ez az én utam. Sikeres volt az átállás, ugyanis kétszer egymás után megnyertem a showtánc világbajnokságot.
Milyen lemondással járt a tánc, volt törés a karrieredben?
Ilyen nem volt, mert imádtam és imádom csinálni. Ami talán nehéz volt az az, hogy a sportból berögződött mozgásomat át kellett formálni, finomítani. Már táncoltam, amikor ismét jött egy sérülés: achilles szakadás. De engem semmi sem állíthatott meg, ugyanis 3 hónappal a műtét után már ismét táncoltam.
Polyák Lilla - Elisabeth! Kecskemét | |
125 éves Kecskeméti Nemzeti Színház épületének ünnepi díszbetutatós szuperpródukciója az Elisabeth volt 2021. október 14-én ! Polyák Lillával beszélgettünk a bemutató és a címszerep eljátszása kapcsán. 1892-ben I. Ferenc József apostoli magyar király és Erzsébet királyné császári és király felségek királlyá koronázásának 25. évfordulója alkalmából döntött úgy Kecskemét város tanácsa, hogy színházat épít, amelyet 1896-ban adtak át. Avatásán Ferenc József és felesége is részt vett, emléküket tábla is őrzi a színház aulájában. Az évforduló méltó megünneplésére Lévay Szilveszter és Michael Kunze Elisabeth című musicalét választotta a társulat. A fiatal Sisi megformálója Kovács Gyopár/Bori Réka, az érettebb Elisabeth-ként pedig Polyák Lillát/Bori Rékát láthatja a közönség. Ferenc Józsefet Orth Péter, Luigi Luchenit Szemenyei János alakítja, míg a Halál gyönyörű dalait Koltai-Nagy Balázstól hallhatjuk.
Nem vagyok egy „szerepálom dédelgetős” típus. Ezt a szerepet már egyszer eljátszottam és nem gondoltam, hogy újra meg fog találni. Az eredeti felfogásban kissé idős lennék a szerep megformálásához, tekintve, hogy Elisabeth 16 éves az első jelenetében. Szente Vajk rendezésében viszont egy későbbi ponton csatlakozom az előadáshoz. Ezzel a csavarral hiteles tudok lenni a színpadon.
Régóta vagyunk barátok Vajkkal. Nagyon szeretem a munkastílusát és a színházról alkotott felfogását. Itt most valahogy minden együtt volt egy nagyon sikeres és problémamentes munkához. Az egész előadás jó csillagzat alatt született. Úgy érzem az eddigi pályám egyik legjobban sikerült próbaidőszaka volt.
Amikor nekiállok egy szerepnek, mindig a nulláról kezdem. Nem hasonlítgatom egy 15 évvel ezelőtti előadáshoz, mert én is nagyon sokat változtam azóta, a darabot egy másik rendező rendezi…, tulajdonképpen egy másik darabról beszélünk. Teljesen tisztán és nyitottan álltam hozzá.
Ez a színészet maga. Anyaként és feleségként tudok extrákat belerakni a szerepformálásba, viszont ennek a pályának az az egyik szépsége, hogy minél több ilyen helyzetet meg tudsz tapasztalni.
Polyák Lilla interjú | |
Az énekesnők hangja prózában is nagyon élvezetes A Kossuth Kiadó gondozásában két új, meséket közreadó hangoskönyv jelent meg a közelmúltban. Andersen Kis hableány című meséje Rost Andrea, míg Travers A csudálatos Mary Poppins-a Polyák Lilla előadásban hallható rajtuk. A népszerű musicalszínésznőt így már nem csak a színpadokon csodálhatjuk meg, hangjára a gyermekeink is nap, mint nap álomba szenderülhetnek lefekvéskor. Mennyiben más előadásmódot igényelt Öntől ez a produkció? Mindenképpen másfajta előadásmódot igényel, ez sokkal naturálisabb, természetesebb, hiszen „csak” fel kell olvasni egy mesét. Próbáltam előhívni, milyen, amikor édesanyaként a gyermekeimnek mesét olvasok. Természetesen azért van némi színezés, a különféle karaktereket szerettem volna érzékeltetni a felolvasás alatt. A végeredmény egy több mint négyórás anyag lett. Maga a munka inkább a filmezéshez, mint a színházi előadáshoz hasonlatos. Ha becsúszik egy baki, újra rögzíteni lehet egy-egy részt. A gyakorlatban elindultunk a könyv elejéről és minimális javításokkal értünk a végére. Remélem a végeredmény gyerekeknek és szülőknek egyaránt tetszik majd.
Mennyi idő alatt készül el egy ilyen mesehangoskönyv? Természetesen nem egy alkalommal született meg a felvétel, háromszor négy óra kellett hozzá. Mivel ez egy teljes könyv sok mesével, egy mesén belül nem váltottunk soha, minden alkalommal befejeztük az elkezdett történetet. Így minden felvételes napra két-három mese jutott. A mesét Ön választotta? Nem. A kiadó keresett meg az ötlettel, ők kértek fel a felolvasásra. Ebben bizonyosan az is közrejátszott, hogy a Madách Színházban én Mary Poppinst, a csudálatos nevelőnőt játszom. Természetesen boldogan mondtam igent. Ez a könyv gyermekkorában is a kedvence volt? Igen, de teljesen megváltozott a viszonyom a meséhez, mióta én is estéről estére szereplője vagyok a történetnek. Más a színházi előadás, mint a könyv, és biztosan sokan látták a műből készült filmet is, ami szintén kicsit más szemszögből dolgozza fel a mesét. Fontosnak tartom, hogy az eredeti mesehősökkel is megismerkedjenek a gyerekek, a könyvbeli Mary Poppins figuráját is meg kell mutatni.
Ez egy angolszász mese, ennek ellenére közel kerülhet a magyar gyerekekhez? Szerintem igen, mert valamit a szerző nagyon eltalált ebben a mesekönyvben. Bár ez egy 60 éves mese, - s manapság mindenki áthangolja a mai korra - mégis ez a történet valami olyat tud, olyan értékeket közvetít, ami most, és talán minden korban aktuális. Ez is az oka, hogy sokadik virágzását éli a Mary Poppins, és Magyarországon is nagy sikerrel fut a meséből készült musical. Az mondhatjuk, ez a mese nagyon trendi a mai gyerekek körében. Meghallgatták már ezt a hangoskönyvet az Ön gyermekei is? Igen, tetszett is nekik, bár nem szokatlan számukra, hogy anya hangját lemezről hallják. Szokták is mondani, hogy amikor olyan estéken hallgatják a mesét, amikor előadásom van, kicsit olyan, mintha velük lennék. Ebben a műfajban mostanában otthon vagyok, hiszen a saját gyermekeim éppen most akkorák, hogy naponta igénylik tőlem a meseolvasást. Lehet már tudni, mit olvas fel majd nekünk legközelebb? A kiadóval arról beszéltünk első körben, – természetesen, ha ennek sikere van és igénylik – hogy az lenne logikus, ha a mesetörténet további köteteit jelentetnék meg. De természetesen más mesék felolvasását is boldogan vállalnám. Tölgyesi Tibor Fotó: Kárpáti Zsuzsa Interjú Jenei Gáborral | |
Jenei Gábor
Gáborral több vidéki és fővárosi színházi előadás kapcsán találkoztunk – Szolnok, JKSZ, Miskolc- Nyomorultak, PS-Vámpírok bálja. A április 21-én volt premier előadása Vácon a Madarász c. operettben és a közelmúltban debütált a Madách Színházban a Macskák c. musicalben. Ennek és a nyári szabadtéri színházi bemutatója kapcsán kérdezzük: - Gábor, mesélnél nekünk arról, hogy honnan indultál, és kerültél a musicalek – operettek világába, hol tanultál, hol kezdődött színészi pályád? - J.G. : Édesanyám szavaival élve tudnám ezt a történetet kezdeni: „A Te hangod mindig ki lehetett hallani! Már a szülészeten is tudtam, hogy éhes vagy, mert hangosabb voltál a többi kisbabánál!” No, hát valahogy így indult az én pályafutásom. Általános iskolában reál beállítottságú osztályba jártam, (ennek ellenére énekeltem az iskolai kórusban) de felvételt már egy dráma tagozatos gimnáziumba nyertem, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium- Dráma tagozatára. Tulajdonképpen az éneklést az idegen nyelveknek köszönhetem, ugyanis egy Francia- olasz sanzon és dalversenyen ismerkedtem meg első énektanárommal Eperjesi Erika operaénekesnővel, aki a Miskolci Nemzeti Színház primadonnája és mára már komoly barátság köt össze bennünket! Ő volt a szakmai szülőanyám, ha az éneklés oldaláról nézzük az életemet! Ekkor voltam 16 éves. Érettségi után Budapesten folytattam a tanulmányaimat és kifejezetten a színészi pálya irányába orientálódtam, hiszen felvételt nyertem a Shakespeare Színművészeti Akadémiára, ahol olyan kiváló művészek voltak a mestereim, mint: Lojkó Lakatos József, Tímár Éva, Igó Éva, Pálos Zsuzsa, Medgyesi Mária, Papp Csaba, Telihay Péter, Quintus Konrád, Silló Sándor, Komarniczki Zita, Decsi Ágnes. Három év alatt kaptam olyan szakmai hátteret ezektől a csodálatos művész emberektől, amivel bátran tudtam a színészi hivatás rögös útjára lépni. Még nem is kaptam meg a képesítésről a hivatalos okmányokat, mikor két szerep is megtalált. Ezek voltak a Scooby Doo és a Kalózszellem című produkció Fred nevű szerepe valamint a Vámpírok bálja című musical ensemble és Herbert szerepköre. - Melyik műfaj áll közelebb hozzád?
|
Műfajok megítélése - Udvarhelyi Boglárka és Egyházi Géza interjú | |
Műfajok megítélése
egy sikeres Bál a Savoyban revü operett bemutató kapcsán, melyben Udvarhelyi Boglárka és Egyházi Géza vendégszerepel Egerben a Gárdonyi Géza Színházban.
Változnak a trendek, változnak a divatok, a mai fiatalok a musicalek világában nőnek fel. Bár Hungarikum lett az operett, mégis úgy tűnik, nagyon nehéz lesz ezt a műfajt olyan szintre emelni, amilyen a fénykorában volt. Efelé tett most egy apró lépést az egri Gárdonyi Géza Színház, mikor műsorra tűzte Halasi Imre rendezésében Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című művét. Beszélgető partnereim - Egyházi Géza és Udvarhelyi Boglárka - közel nyolc év után állnak ismét együtt ugyanabban a darabban - De Faublas márki és a felesége Madeleine megformálóiként – színpadra.
2006-ban volt mindez, én akkor még csak kacsintgattam a színészi pálya felé. A Békéscsabai Jókai Színházban játszottuk egy évadot, előtte a produkció német nyelvterületen is turnézott már, én ez után kapcsolódtam be a darabba, és a társulat munkájába. – emlékszik vissza a korábbi közös munkára Egyházi Géza.
Itt Egerben október 17-én volt a bemutató. Ön játszott már ezt megelőzően itt a Gárdonyi Géza Színházban? Nekem ez az első szerepem itt. A direktor úr láthatott itt a Csonka Zsuzsanna nevével fémjelzett társulat nyári szabadtéri előadásán a Líceum-ban, De Faublas márki szerepében. Ennek alapján hívtak meg most ide. Ezzel a szereppel egyébként én negyedszer találkozom, többek közt a kalocsai színházzal is bemutattuk már.
Musicalekben és operettekben lép fel. Milyen különbséget lát a kettő között? Úgy gondolom az operett és a musical között nagyobb a különbség, mint az operett és az opera között. Néhány operett – főleg a Lehár operettek közül – már elég közel van énektechnikában, nehézségi fokban az operák által támasztott igényekhez. A musical egy kicsit más, ez egy nyugatról jött zenei stílus, aminek most nagy divatja és létjogosultsága van hazánkban is, szinte felváltja az egykori operettek, operák népszerűségét. Bár egyre több a sikeres kezdeményezés, még mindig csak tanuljuk ezt a műfajt.
Az Ön pályája érdekesen, nem szokványos módon kezdődött, felnőttként kezdett el foglalkozni az énekléssel és színjátszással. Mikor kötelezte el magát végleg a színpaddal? Az első szereplésem Varga Bálint Houdini című musicalében volt. Nem sokkal később - A magyar menyegző című operettben, - pedig már egy komoly szerepben kaptam bizalmat képzett művész kollegákkal együtt. Ezután következett a Budapesti Operettszínház, ahol a Rómeó és Júliában Paris grófként, később pedig, már a Vámpírok bálja egyik főszerepében – Krolock grófként - bizonyíthattam. Ez utóbbi hozta meg a valódi áttörést, úgy gondolom a zenész szakma ekkor tanulta meg a nevemet. A siker visszaigazolást adott számomra, hogy jól választottam, és ma már főállásban énekes vagyok.
A Vámpírok bálja ezek szerint mérföldkőnek bizonyult az Ön számára. Melyik szerep volt még meghatározó élmény pályafutása során? Igen, bár ebben nagy szerepe volt a szerencsének is, hisz egy olyan karakterbe sétáltam bele, - ilyen korú, ilyen magasságú, ilyen kiállású, s ami a legfontosabb talán, ilyen hangú énekes – akit éppen kerestek.
Szerepálmaimból több beteljesült, egyet viszont kiemelnék, hiszen mindenki szeretné eljátszani a Nyomorultakból Jean Valjean szerepét, és ez nekem megadatott a Kecskeméti Katona József Színházban, Korcsmáros György rendezésében. Különösen nagy vágyaim nincsenek, egy viszonylagos biztonságot szeretnék magaménak tudni.
A mostani bemutatóval kapcsolatban még megjegyezném, hogy az előadást Halasi Imre rendezte, vele most dolgoztam először. Nagyon jó érzés volt egy olyan régi vágású talpig úriemberrel próbálni, aki soha fel nem emelte a hangját. Pályafutásom alatt szinte ilyen rendezővel még nem is találkoztam, s ez a próbák hangulatát nagyon előnyösen befolyásolta. Egyébként ő szintén vendégként rendez itt.
Színházi munkáim mellett az Angyalok Zenéje c komolyzenei koncertsorozattal járom az országot Tóth Adrienn énekművésszel. Vidéki nagyvárosokban – Szolnok, Nagykőrös, Székesfehérvár – már több alkalommal, nagy sikerrel koncerteztünk. Ezek jótékonysági fellépések, a helyi szervezők által fontosnak és általunk is szívügyként kezelt területeket támogatva.
A jövő évet pedig februárban, Valentin napra időzítve, első budapesti élő zenekaros koncertemmel nyitom. Janza Kata és Szomor György barátaim lesznek itt vendégeim. A helyszín a musical szerelmesei számára jól ismert „Pataky,” ami ma Körősi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ néven működik.
Tunyogi Bernadett interjú | |
Tunyogi Bernadett „Mindenben megtalálom az örömöm. Nem volt még olyan szerep, amit ezért vagy azért ne szerettem volna.” Tunyogi Bernadett, zenével a vérében született. Édesapja mellett, a rock és a színpadi világ már gyermekkorától kezdve szerves részét képezte életének. Általános iskolás évei alatt a Magyar Rádió Gyermekkórusának és a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának tagja volt. Művészi tevékenysége szerteágazó. Énekesként közreműködött a pop és a rock világában. Ákos, Rapülők, Horváth Charlie, Demjén Ferenc a teljesség igénye nélkül néhány név, akik mellett megtalálható volt az elmúlt évtizedek folyamán. Mindemellett komoly színházi sikereket tudhat magának, melyet nem csak énekhangjának, hanem drámai vénájának is köszönhet. Már egész fiatalon megcsillogtathatta tudását a Rock Színház színpadán.
- Mi indított el abba az irányba, hogy ne „csak” mint énekes legyél jelen a szakmában, hanem mint tanult, minden lépcsőfokot megmászó musical színész is? T.B. : Már gyerekkoromban énekeltem, játszottam színpadon és tv-s műsorokban, úgyhogy korán természetessé vált a közeg. Édesapám szülei mindketten színészek voltak, így talán nem meglepő ez az irány. Én mégis eleinte inkább "csak" énekesnőnek készültem. A színház világa később mégis beszippantott. Felvettek a színművészetire, ami jelentős lökést adott.
|
Legnépszerűbb cikkek |