125 éves Kecskeméti Nemzeti Színház épületének ünnepi díszbetutatós szuperpródukciója az Elisabeth volt 2021. október 14-én ! Polyák Lillával beszélgettünk a bemutató és a címszerep eljátszása kapcsán.

1892-ben I. Ferenc József apostoli magyar király és Erzsébet királyné császári és király felségek királlyá koronázásának 25. évfordulója alkalmából  döntött úgy Kecskemét város tanácsa, hogy színházat épít, amelyet 1896-ban adtak át. Avatásán Ferenc József és felesége is részt vett, emléküket tábla is őrzi a színház aulájában. Az évforduló méltó megünneplésére Lévay Szilveszter és Michael Kunze Elisabeth című musicalét választotta a társulat.

A fiatal Sisi megformálója Kovács Gyopár/Bori Réka, az érettebb Elisabeth-ként pedig Polyák Lillát/Bori Rékát láthatja a közönség. Ferenc Józsefet Orth Péter, Luigi Luchenit Szemenyei János alakítja, míg a Halál gyönyörű dalait Koltai-Nagy Balázstól hallhatjuk.

• Mennyire lepte meg a felkérés, vagy még dédelgetett szerepálom volt Elisabeth bőrébe bújni?

Nem vagyok egy „szerepálom dédelgetős” típus. Ezt a szerepet már egyszer eljátszottam és nem gondoltam, hogy újra meg fog találni. Az eredeti felfogásban kissé idős lennék a szerep megformálásához, tekintve, hogy Elisabeth 16 éves az első jelenetében. Szente Vajk rendezésében viszont egy későbbi ponton csatlakozom az előadáshoz. Ezzel a csavarral hiteles tudok lenni a színpadon.

• Szente Vajk rendezővel már dolgozott több alkalommal, mennyiben volt más ez a folyamat itt Kecskeméten?

Régóta vagyunk barátok Vajkkal. Nagyon szeretem a munkastílusát és a színházról alkotott felfogását. Itt most valahogy minden együtt volt egy nagyon sikeres és problémamentes munkához. Az egész előadás jó csillagzat alatt született. Úgy érzem az eddigi pályám egyik legjobban sikerült próbaidőszaka volt.

• Okozott-e nehézséget, a jól ismert darabot teljesen új rendezésben elfogadni, azonosulni a szereppel.

Amikor nekiállok egy szerepnek, mindig a nulláról kezdem. Nem hasonlítgatom egy 15 évvel ezelőtti előadáshoz, mert én is nagyon sokat változtam azóta, a darabot egy másik rendező rendezi…, tulajdonképpen egy másik darabról beszélünk. Teljesen tisztán és nyitottan álltam hozzá.

• Anyaként, feleségként milyen érzés Elisabeth életének, vívódásainak, tragédiáinak átélése, megélése a szerep kapcsán?

Ez a színészet maga. Anyaként és feleségként tudok extrákat belerakni a szerepformálásba, viszont ennek a pályának az az egyik szépsége, hogy minél több ilyen helyzetet meg tudsz tapasztalni.

• Hogy látja, a mai világban mennyire képvisel értéket Erzsébet, Sissy?

Ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudtam válaszolni, talán történésznek kéne lennem, vagy valami olyan pályán kéne mozognom, ami sokkal inkább foglalkozik ennek a kérdéskörnek a megválaszolásával. Az Elisabeth musical természetesen nyomokban tartalmaz történelmi elemeket, meg lehet ismerni belőle Elisabeth bizonyos jellemvonásait, életének bizonyos szakaszait, de nagyon sok mindenben a szerzők eltérnek a valóságtól, hiszen ez egy színdarab.

Azt, hogy Elisabeth, mint valaha volt történelmi személy milyen hatással van ma az emberekre, nem tudom, azt viszont igen, hogy maga a darab olyan korszakos, hogy akárhol is mutatják be, mindig óriási siker.

• Kedvenc emléke, momentum a próbafolyamatról, Kecskemétről?

Talán, ha egy emléket kellene kiemelnem, az az első rendelkezőpróbám lenne. A darab folyamán én később jelenek meg, körülbelül a 40. perc környékén. Ez számomra egy nagy kihívás, hiszen folyamatosan haladnom kell az előadással.  Az elejétől kezdve ott állok a takarásban, hogy belekerüljek a hangulatába és ugyanazon az energiaszinten tudjam tovább vinni a szálat, ahol a kis Sissy abbahagyta.

A rendelkezőpróbák már javában folytak, eljutottak a 40. perchez, amikor először megérkeztem. Azon túl, hogy mindenki nagy szeretettel fogadott, rögtön egy olyan kardinális ponthoz érünk, amikor Sissy elveszíti a gyermekét… Az első rendelkezőpróbámon mindenki zokogott, én is. Bevallom, viszonylag ritkán fordul velem elő, hogy már az első rendelkezőpróbám alkalmával könnyekben török ki a színpadon. Ott, akkor éreztem, hogy valami nagyon erőset fogunk csinálni.